
23.033.2023 – A workshop során arra törekszünk, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a mozgás felismerése mindannyiunkban és a minket körülvevő környezetben elkerülhetetlen.
23.033.2023 – A workshop során arra törekszünk, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a mozgás felismerése mindannyiunkban és a minket körülvevő környezetben elkerülhetetlen.
23.03.2023 – A saját identitásunk tükre
Az identitás, mint egy egyedi és értékes “selyemfonal”, összetéveszthetetlen színű és fényű, de egy fonal akkor találja meg létének értelmét, ha sikerül szövetet alkotnia. Mi, emberek, a szövés, a szövet szövését, egy másik fonallal szőjük, mert rokon lények vagyunk.
30.03.2023
Mozgásműhely.
13.04.2023
Saját identitásunk láthatatlan részének azonosítása olyan eszközöket és dinamikát igényel, amely megnyit egy folyamatot, amely serkenti a valóság legintimebb részének megragadására és belülről való kifejezésére való képességet.
13.04.2023
A mozgás mint a test nyelvezete.
20.04.2023
“Egy erdőben voltam egy tónál, kék volt az égbolt és sok felhő, különböző madarak énekeltek és pillangók repkedtek a virágok között. Olyan tér volt, amely sok nyugalmat és harmóniát adott nekem. Abban az univerzumban kapcsolatban voltam a természettel, ahogy Martin Buber rámutat az “Én és Te” című könyvében, a kapcsolat első szférája a természettel való élet”. Adlih Fernández
04.05.2023 – Önmagam befogadása, önmagam elfogadása és meghallgatása, önmagammal való együttlét, önmagammal való együttélés.
Pau Ricoeur válasza az identitás belső kérdésére a narratívaelméleten alapul. Ricoeur szerint az ember annyiban érti meg önmagát, amennyiben elbeszéli önmagát.
Ez nagyon érdekesnek tűnik, mert ez valóban olyasmi, amit minden nap csinálunk, viszonyulunk másokhoz, narratívává tesszük az életünket, de itt a megjegyzés, amit szeretnék tenni: Hogyan viszonyulunk önmagunkhoz?
25.05.2023 – A mozgás mint élő jelenlétünk és létünk alapvető része.
2022.05.03 – Fernando Muraca – előadás/workshop
Látható és láthatatlan: a kapcsolat mint híd.
Bejöttek a fiúk, és nem tudtam szavakkal köszönteni őket, mert nem tudtam spanyolul. Egy bizonyos ponton, amikor megérkeztek, rájöttem, hogy mindegyikük más, a saját történetével, és elkezdtem üres szíveket rajzolni a táblára, mindegyiküknek egyet-egyet. Aztán elkezdtük, és megkértem őket, hogy írják fel minden szívre azokat a szavakat, amelyekkel a leginkább azonosulni érzik magukat. Úgy kezdtük, szívből, mintha mindig is ismertük volna egymást. Közös volt bennünk Erika, mindannyian a barátai voltunk.
2022.04.23. – Arnaldo Galban – MŰHELYMUNKA
A színház mint társadalmi megfigyelőrendszer.
Szereplők és jelenetek építése helyi társadalmi kérdések vizsgálatából és improvizációból. A művészet mint az alkotók és az azt érzékelők tapasztalatainak eredménye.